Vörös Julianna Tollából:

Ez a dolgozat egy hosszabb tanulmány rövidített változata, mely a Grafológiai Intézet és a Petőfi Irodalmi Múzeum 2006-ban kiírt pályázatára készült. 

 

HOGYAN ÍRT KÖLCSEY FERENC?

 

A költői alkatról

 

 

A nyelv elhivatott mesterei, művészei a költők, az írók. Az ő fegyvereik az írott szavak. Ha valaki költő-géniusznak születik, az ő írott szavainak ereje, üzenete a ma emberéhez is eljut. Kölcsey Ferenc kiemelkedő művésze nyelvének. Amellett, hogy nem mindennapi írói-költői képességekkel született, politikusi pályát is befutott, közéleti szerepet vállalt. Többek között ennek a jelenségnek a magyarázatát kezdtem keresni, amikor Kölcsey Ferenc kézírását vettem kézbe, és igyekeztem megszólaltatni azt. A sorok hullámaiból, azok örvényléséből nem csu- pán az élő embert és korát szerettem volna előhívni, hanem választ kutattam arra is, hogyan jelenik meg a kézírásban ez a kettősség, költészet és politika, a közéleti szerep hogyan fér meg egymással egy személyiségben, a két adottság hogyan segíti vagy gátolja egymást. 

Kölcsey Ferencről, a reformkor kiemelkedő politikus költőjéről van tehát szó, akit bátran nevezhetünk géniusznak. De kit tartunk géniusznak, jelen esetben költő-géniusznak? A géniusz, a zseni mindenekelőtt kivételes szellemi teljesítményekre képes. A költő-géniuszság alapfeltétele a kivételes speciális költői képesség jelenléte. A központi idegrendszernek ez a működése már korán jelentkezik, veleszületett genetikai adottság, de ennek a speciális képes- ségnek a valóra váltását többféle körülmény is segíti, vagy gátolja. A leglényegesebbek, leg- meghatározóbbak a család segítő vagy elutasító hatásai. Jelentősek azonban a társadalom befolyásai is: egy kor szellemi életének pezsgése segítheti egy tehetség kibontakozását, míg a társadalmi értetlenség, ellenállás negatívan hat egy alkotó életútjának alakulására. 

A költői elhivatottság tehát kivételes poétai adottsággal jár. Ez az adottság alkotóele- meire bontható: bőséges szókincset követel, ráadásul eredeti szókészletet, valamint jó ritmus- készséget. A kiemelkedő képi látásmódnak is fontos a szerepe, hiszen az írott nyelv mesteré- nél először a képzelet síkján villannak fel a szavak, amelyeknek színe és zenéje aztán szám- talan asszociációt ébreszt. Több költőről, íróról tudjuk, hogy festett is, a világról való benyo- másait, vízióit képekben is képes volt rögzíteni. Gondoljunk csupán Jókaira vagy akár Ma- dách Imrére, aki tanult is festeni. 

A kreativitás is meghatározó a művészi teljesítmény szempontjából. A kreativitás a szokásostól eltérő gondolkodáson alapszik. Ez biztosítja az önálló világlátást, a szokatlan megoldásokat, az eredetiséget. Különleges érzékenységgel társul, fokozott kritikai érzékkel, összeférhetetlenséggel, egyszóval sajátos személyiséget ad. Nem vagyunk tudatában annak, hogy a hétköznapi életben is gyakran van dolgunk a kreativitással. Úton-útfélen belebotlunk kellemetlen, különös gondolkodású emberekbe, akikkel ráadásul alig tudunk mit kezdeni, csak bosszantanak bennünket sajátos reakcióikkal, alig kezelhető másságukkal. A szokványos sosem jó nekik, mindig a saját útjukon haladnak, így aztán bőven van beilleszkedési gondjuk. Sajátos viselkedésük, gondolkodásuk számos összetűzés forrása. 

Hogyan függ össze mégis a költőnek, az írónak a nyelvhez kötődő mestersége, jártas- sága a politikával, a közélettel? Ugyanis a politika az államszervezés a kormányzás tudomá- nya. Ez a tudomány az állam egységes fejlődésével foglalkozik, igyekszik megvalósítani a konkrét vagy elképzelt céljait. A politika tudományának rendszeres irodalmi művelése az államtudományi ágak közül a legrégebbi, már a görögöknél virágzott. A politikus versforma már a bizánci korban irodalommá vált. A magyar politikai irodalom aránylag elég korán, már a 17. sz. elején nagy lendületet vett, mégpedig a reformok után vágyó kornak köszönhetően. 

 

 

A kézírás vallomásai

 

Hogy milyen ember volt Kölcsey, arról több visszaemlékezés maradt fenn a kor- társaktól. Toldy Ferenc is, Kossuth Lajos is érzékletes leírást ad a politikus költő külső megje- lenéséről. Apró történeteik magja hitelesnek tűnik, a költőt kicsit átszellemült művész-filozó- fusnak idézik. Mintha Kölcseyből hiányoztak volna a köznapi ember tulajdonságai, mintha a költőt a szellem ereje messze a földi gondok fölé emelte volna. Most ne idézzük szó szerint a külsőségeket leíró visszaemlékezéseket, inkább vegyük elő a kéziratokat. A kézírás megvizs- gálása természetszerűen merül fel, mert választ keresünk arra a kérdésünkre, milyen belső és külső késztetések indították el Kölcseyt a politizálás útján úgy, hogy az írott szó mellett a ki- mondott szó is fegyveréül szolgált haláláig...  

 

          Kölcsey nevéről mindenekelőtt a HIMNUSZ jut eszünkbe. Ez a világ legszomorúbb himnusza. Öt versszakon keresztül részletezi a nemzet múltját. A keretben utal a jövőre, ezt tekintve nincs derűlátása, csak a remény hangját tudja megszólaltatni. Szomorú történelmi látképet vetít elénk, érezzük, hogy a költő válságban van. A kézirat 1823 januárjában szüle- tett Csekén. A keletkezés dátuma is indokolja, hogy az elemzések sorában az első helyre ke- rült, de a vers jelentősége legalább ugyanolyan joggalal szólítja az első helyre ezt a kéziratot. A keletkezés idején Kölcsey még nem vett részt a politikai életben, de magányában is érzékelte a magyarságot sújtó önkényes Habsburg intézkedéseket. 

Nagyon érdekes, és elsőként ragadja meg a tekintetet, talán még a laikusét is, a H betű. A költő biztosan nem így tanulta a leírását az iskolában. Olyan, mint két haragos E betű, amelyek elszakadni készülnek, hátat fordítva egymásnak. A kézíró viszont egy határozott mozdulattal összeköti őket: nincs szétválás! A múlt és a jövő családi élményei nem igazán választhatók el egymástól, bármennyire szeretné is. Hogy igyekszik törölni a múltbéli, a gye- rekkori családi élményeket, azt nem csupán az áthúzás jelzi, hanem az is, hogy a két idősíkot, a múltét és a jövőét, elég távol helyezi el egymástól Kölcsey. A gyerekkor sok elfeledésre ítélt negatív élményére kell gondolnunk akkor is, amikor szemügyre vesszük az elmaszatolódott hurkolású e betűket. Nem jeleznek szépen, tisztán fénylő emlékeket a gyerekkorból.  

 

 

A másik szembetűnő dolog, és a legmeghatározóbb lehet Kölcsey személyiségére vo- natkozóan az az, hogy a felső és az első zóna uralja a kézírást. Túlságosan is nagyok a kilen- gések, nagyobbak, mint ahogy az előírt normaírás tanította Kölcsey idejében. Nagyon mély átéléséeket mutatnak az alsó zóna hurkolásai, de feltűnhet, hogy belenyúlnak a következő sor felső zónájába, ahol a tudat kíváncsian, éles szemmel kutatja, mit óhajt, mire készül az elfoj- tások, az ösztönök világa. Már itt szemmel látható, hogy Kölcseynél a tudat uralma folyik, a szellem, a gondolkodás mindenek feletti előnyt élvez. Itt képes lelkendezni is, eszmékért, el- vekért szárnyalni. Hiába nyugodtak, harmonikusak az ösztönös, természetes és magától érte- tődő törekvések, ellenőrzés alatt vannak, így igazi átélést nem rejtenek. Elfojtódnak, a szemé- lyiség legmélyén zavart keltve. 

33 éves Kölcsey a Himnusz megírásakor, még útja elején van. Elvekkel, hittel bír, még azonban álmodozni is hajlamos időnként. A szilárdságot sugárzó, felfelé törő felső szárak között előfordul puhán visszaívelő szár is, nem képezve hurkot. Ez jelzi, hogy a kézíró néha- néha oldódik, a tudat ilyenkor pihenteti önellenőrző tevékenységét, elfárad a folyamatos szol- gálatban. Ezeknek a romantikus visszamerengéseknek az üzenete az, hogy Kölcsey még nincs egészen túl romantikus korszakán. Szabadságvágyában, előrehaladásában korlátozva érzi ma-gát, erről árulkodik néhány elvágyódást idéző kisbetű (r, s), melyek repülésre kész madár szárnyait szimbolizálják. Nem érzi magát az őt megillető helyen a hétköznapi munkájában szellemi téren, keresi-kutatja a szellemi kihívásokat... 

Mindenütt az ellentétek harcával találkozunk. A legtermészetesebben áradó ösztönös emberi vágyak nehéz sorsa ítéltettek Kölcseynél. Annyira a szellemének a felügyelete alatt élnek, elfojtásra ítélve, hogy ez belső görcsöket, feszültségeket okoz, mert mindez valójában ellentétes a harmonikus, kiegyensúlyozott emberi működéssel. Semmilyen természetes, a hét- köznapokban szükséges ellazulásra, a jó átélésére nem igazán van képessége Kölcseynek. Mintha az ifjúkor lelki viszontagságai folyamán belérögzült volna a kérdés: vajon megérdem- lem-e? Döntően egy bizonyítási kényszer hajtja, a megfelelni vágyásában örökösen a szellemi kihívásokat keresi... 

LEVÉL ORMÓS LÁSZLÓNAK, a dátum 1837. január 24. Ki volt a címzett? Milyen kapcsolatban állt a költővel? Tekintsük át röviden. Ormós László huszonnégy évvel fiatalabb Kölcseynél, mondhatjuk azt is, hogy apa-fiú barátság fűzte össze őket. Kapcsolatuk éltető eleme az irodalom. Ormós ügyvédi oklevelet is szerez, érdeklődési köre szinte teljesen megegyezett Kölcsey Ferencével… 

Legelőször rögzítsük a kézirat külső összhatását, az első benyomást. A bal margó le- felé fokozatosan és egyenletesen szélesedik. Ez a jelenség arról árulkodik, hogy a levél írója sorról sorra oldottabbá, nyíltabbá válik, a gondolatai szabadabban áramlanak. Ha egy egye- nessel összekötnénk a sorkezdő betűket, a vonalzót bátran használhatnánk, nyílegyenes vona- lat kapnánk margóként. Ez biztonságot, határozottságot, önkontrollt jelez, de jelzi azt is, hogy a biztonságérzést a gyerekkortól való elhatárolódással igyekszik elérni... Ehhez az értékeléshez még az is hozzátartozik, hogy Kölcsey számára a múlt, a gyerekkor igen meghatározó, tapad rá a tudatalattija, nehezen bír szabadulni régi élményeitől... 

A világ legfinomabb rezdüléseinek felfogásához rendkívüli érzékenység szükséges. Ez különleges képesség, mely nélkül nem születnek maradandó művek, tehát minden alkotó mű- vész az átlagtól lényegesen eltérő érzékenységgel rendelkezik. A szerény, a szellemieknek élő gondolkodó ember, úgyis mint költő és politikus, a közügyek iránt érzékeny ember üzen a kis középzónás betűk és a nagy kilengésű alsó és felső betűszárak mögül… A szárak nagy kilen- géseiben kifejeződik mind a költő, mind a politikus érdeklődése, és nem választható el egy- mástól, hiszen a közéleti irányultság óhatatlanul megjelenik Kölcsey lírájában is - mégpedig nagyon is lélekbemarkolón. 

A két karakter, a költő és a politikus jelenléte mégis világosan elkülöníthető egymástól a kézírásban. A kor költőjének romantikus, lírikus hajlama beszél (még mindig) a sorok felső és alsó zónájában található puhán, hosszan visszalendülő ívekből. Ám tudjuk, hogy ez az elmerengésre is hajlamos költő a valóság talaján marad. Elméjének szigorú önellenőrző munkája ritkán lankad, mindig visszatérítik elveinek világába. Racionális gondolkodásának következményei vannak az írásban. A magasba és a mélybe nyúló betűszárak hurkai szűkek, érdeklődési köre behatárolt: a valóság, mégpedig a szomorú magyar valóság. Hogy szomorú, és a költő számára gondokat okozó ez a magyar valóság, azt a lefelé tartó sorok mutatják, de az is kiderül, hogy Kölcsey érzései szerint mégsem kilátástalan a helyzet. Mindezt az mutatja, hogy a sorvégek nem süllyednek a mélybe, hanem némiképp meg- emelkednek, talán kutatva és megcsillantva a reményt a jövőt illetően. Kölcsey költő is volt, politikus is. A költő lelki vívódásait bravúrosan tudta kezelni. Ha valamit nem akart felvállalni, mert eszméi tiltakoztak ellene, arról józan ésszel le is be- szélte önmagát. A külvilág arról már nem sokat tudott, hogy ebből elfojtás lett, és bizony ez az elfojtás ott munkált a lélek legbensőbb bugyraiban. 

 

Ez a levél egy évvel Kölcsey halála előtt íródott. Az eltelt esztendők alatt a költő-politikus nagyon sokat dolgozott, tapasztalatokat gyűjtött. A megszerzett tudás beépült sze- mélyiségébe, bölcsebb lett. Nem látja értelmetlennek a hátrahagyott évek alatt végzett munká- ját, de már nem látszik benne a lendület, a feltétlen, alkalmazkodásra indító bizalom. Meg- tanult saját eszméiért kiállni, megvédeni azokat. Nem akarja vállára venni az összes terheket, csak annyi feladatot végez, amennyinek közvetlenül értelmét látja. Visszafogottabb, vissza- húzódóbb. A kis s betűt már nem írja háromzónás dupla hurkolással, önmagába visszatérő nyolcasnak, végtelen harmóniát jelezve, hanem egyzónás betűként találjuk mindenütt, hagyo- mányosan. Kölcsey ekkor már szelektál, hárításra kész. Nem akar világmegváltani, mindenki válláról levenni a feladatokat, elég neki a kötelező penzum lelkiismeretes, alapos elvégzése. Önállóan, félrehózódva keresi a megoldásokat... 

A két ellentétes módon működő képessége adja Kölcsey zsenijét, ahogy együtt tudtak benne munkálni. Két kivételes adottságának összehangolásával tud maradandót alkotni két területen is. A líra és a közéletiség nála nem választható szét, mindkét képessége úgy tud le- csapódni a gyakorlati életben, hogy rendkívüli művek születnek. Józanságtól, eszméktől átha- tott líra, és érzékeny, ám a tudatra ható, lelkesítő szónoki beszédek. Mindkét oldal egyforma hőfokon izzott. Hogy mitől, miért, azok mély titkai a belső adottságok és a környezeti hatá- sok együttműködésének, magának a személyiségnek. Ezért nem lehet a vizsgálat elején feltett kérdésre teljes a válasz. Belső harcainak titkait kutathattuk az írás segítségével, de kérdésünk- re a felelet nem lehet kerek egész... 

Kölcseynek nem csupán a különbözőségével, és ez által a világgal kellett megbírkóz- nia, hanem a benne dúló ellentétek, a kettősség viadalának a súlyát is kellett viselnie, és e harcból lehetőleg győztesen akart kikerülni. A felvilágosodás nagy nemzedékének nagy alakja volt, nagy ívű pályája során merészen meghaladta a korát. Szerepe egyaránt beletartozott ko- rának politikatörténetébe és irodalomtörténetébe is. 

 

Sorsa valódi művészsors volt